Bécs, vagy kiutasítás.

A herceg udvariasan hellyel kinálta meg Petőfinét. Maga is leült, figyelmesen nézegette a fiatal asszonyt, tanulmányozta érdekes szépségét. Végighallgatta Petőfiné előadását,pár percig elgondolkozva játszott a papirvágó késével, jól meggondolta a választ.

- Szivesen fogok foglalkozni a kérdéssel, mert ez az útlevélügy mindig eszembe juttatja asszonyom kedves látogatását s lehetővé teszi azt, hogy Pest legérdekesebb asszonyát néha láthassam. Mert azt ugyebár megérti, hogy én nem levelezhetek asszonyommal, üzeneteket sem küldhetek kegyednek,mert nem kockáztathatom azt, hogy valamelyik tisztemet elküldöm s kegyed szállásadója rosszul értelmezett hazafiságból ajtót mutat a tiszt urnak s én akkor kénytelen volnék Garay urat és feleségét megismertetni az Új Épület kellemességeivel. Tudom, hogy asszonyom számára kellemetlen, ha be kell lépni ebbe az épületbe, de végre is kegyed érdekéről van szó, ezt a kellemetlenséget el kellviselnie. Kérem, hogy minél gyakrabban érdeklődjék, mert minél gyakrabban látom, annál gyakrabban jut eszembe,hogy valamivel tartozom egy szép asszonynak...

Júliát furcsán érintette az öregedő generális széptevése, de magában kénytelen volt elismerni, hogy ez a széptevés nem lépte túl azokat a határokat, amelyek között tisztességgel meg lehet hallgatni az osztrák tábornokot. Liechtenstein Bécsben nevelkedett, életének jelentős része bókokkal tűzdelt, kellemes beszélgetésekben merült ki. Nem tiltakozott a tábornok hangja ellen, mert bensőjében felvillant az öröm érzése: Liechtenstein csakugyan hozzásegítheti tervének végrehajtásához.Búcsúzóul kezet nyújtott a tábornoknak s az osztrák generális figyelmesen meghajolt, megcsókolta a magyar forradalmár feleségének kezét. Petőfiné jókedvűen tért haza Garayékhoz, örömmel dicsekedett Garaynak és feleségének, hogy ugy látszik mégis sikerül a terve.Este váratlan vendég érkezett: Horvát Árpád tanár úr.Júlia örömmel sietett elébe, megragadta a kezét, hálásan szorongatta.

- Maga igen jó tanácsot adott nekem, Horvát A. tanár ezen az estén is igen szellemesen, most már kellemesebb modorban társalgott. Petőfi költészetéről beszélt,annak nagy jelentőségét fejtegette Júlia előtt.Petőfiné irt Mágocsra, megírta az öreg Szendreynek,hogy terve a legjobb utón halad a megvalósítás felé. Sok sok csókot küldött a kis Zoltánnak, kérte, hogy vigyázzanak rá, szeretettel neveljék.Pár nap múlva meglátogatta Liechtenstein herceget a hivatalában. A herceg titkára már ismerősen köszöntötte a szép asszonyt, nem is kérte el névkártyáját, azonnal bejelentettes a herceg fogadta Júliát.

- Boldoggá tette a napomat, asszonyom, - mondta gavallérosan a herceg.

- Mióta nálam volt, azóta mindennap gondoltam kegyedre, reméltem, hogy minél előbb abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy megismételhetem a legutóbb adott kézcsókot éppen olyan hódolattal, amilyen hódolattal az elsőt adtam . 

És az útlevél? - kérdezte Petőfiné.Az útlevél meglesz.

 Jó hír helyett május 19-én egy "konstábler"-így nevezték akkoriban a rendőrt-idézőt kézbesített Júliának. A rendőrségre citálták, ahol elvették "passportját". Nem azt, amellyel a határt átléphette volna ! Özvegy Petőfi Sándorné olyat soha nem kapott ! Azt az útlevelet kobozták el, amellyel a katonai közigazgatás alá tepert országban joga volt közlekednie és Pesten tartózkodnia. közölték vele, csak kormányzási engedéllyel maradhat Pesten.

Kétségbeesetten rohant Lichtenstein herceghez. Haynau helyettese azonnal késznek mutatkozott "felelőséget vállalni" az asszonyért, de kertelés nélkül ,közölte, hogy az nem fog áldozatok nélkül . Majd a megdöbbenten hallgató Júliát megnyugtatta, hogy botránytól ne tartson, mert felesége, akárcsak eddig, ezután sem támaszt nehézségeket. Sőt azt is közölte, hogy a Haynau rendszer napjai meg vannak számlálva, s akkor Bécsbe költözhetnének, ahol egy kis palotát vásárol, és élete végéig gondtalan jólétet biztosít Júlia számára.

De ellenkező esetben visszatoloncolják Erdélybe!

Ferenc József császár 1850 júniusában az európai közvélemény  nyomásának engedve, Haynau táborszernagyot felmentette Magyarország katonai kormányzatának vezetése alól, hivatalát feloszlatta, főtisztjeit visszarendelte csapataikhoz Bécsbe, központi szolgálatra.Júlia keservesen vonszolta a keresztjét. Elkészült a legrosszabbra és azt hitte, hogy a legjobb hírt hallotta, mikor újságolták a városban, hogy Haynaut visszahívták és uj,szabadabb idők jönnek.Hallotta, hogy Haynauval együtt Liechtenstein is távozik Pestről.A rendőrség nem zaklatta.Megnyugodott.Július lo-én levelet irt Mezőberénybe, Orlay Petrics Somának, azt hitte, hogy már megnyugodhat, nem zaklatja senki és összegyűjtheti magának mindazt, ami a Sándoré volt. Az emlékek legjava Mezőberényben volt, Orlayéknál.

Ott hagyta Petőfi a tárcáját, Írásait, sok apróságát, mikor Arad helyett Erdély felé, a halálba indult.

Orlay Petrich Soma.

  "Kérem, édes Petri, - irta Orlaynak, - ha lehetséges,halassza el útját még négy-öt napig, mert akkorott leendek önöknél. Ha nem lenne egészen rendben ott levő holmim, szedje kérem, addig össze, hogy minden tegyütt találhassak. Különösen arra kérem, hogy Sándornak minden betűjét, minden szeletke paipirját megtaláljam,mert azokat, mint legszentebb ereklyéimet kívánom megőrizni. Azon skizzeket, mellyekben Sándort lerajzolta, ha kiadta volna a háztól, szerezze addig vissza,kimondhatatlanul szeretném látni. Kivált a mit tavaly nekem igért, hol pipázgatva és olvasva van levéve.  Akkor is azért nem kaphattam meg, mert nem volt otthonn.Nagyon rosszul esnék, ha most is úgy történnék. Isten áldja meg!

                                       rokona Petöfiné. "

Négy-öt nap múlva csakugyan elutazott Mezöberénybe.Orlayéktól megkapta Sándor Írásait, megkapta a kért képeket is és boldogan tért vissza Pestre, telve örömmel: valamivel több emléket tudott maga mellé halmozni, úgy érezte,hogy minden betűvel, amit Petőfi irt, közelebb jutott Sándorhoz.Hazaérkezett. A Kalap uccai lakásban üzenet várta: Liechtenstein herceg hivatja a parancsnokságra.Szorongva, aggodalmakkal megtelve ment a herceghez.Liechtenstein leültette és megkérdezte, hogy mi a válasza?- Asszonyom, én most Bécsbe megyek. Boldogan viszem magammal a császár városba, ha kedvező választ ad nekem.Nem feleségnek, mert feleségem van. De Bécs nagyváros, kegyed is boldog lehet, a hercegné sem szenved veszteséget. Választhat: velem jön Bécsbe, vagy kiutasittatom...- Gúnyos mosollyal folytatta:

- Kegyed persze azt hitte, hogy Haynau őexcellenciáját visszahívták, s ezután már nem kell útlevél, nem kell számot adni napjairól a rendőrségnek...Tévedett és az én szavam még számit...

Oldal: Bécs, vagy kiutasítás.
SZENDREY JÚLIA - © 2008 - 2024 - eccehomo.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat