De mi történt valójában a költő halála után?

Amint tudjuk, Júlia Tordán Miklós Miklós papnál várt a Bem hadaihoz csatlakozott költőre. Már a fehéregyhézi csata másnapján, augusztus 1-jén este a menekülő Ugron Sándortól Petőfi valószínű halálhírét kapja, de nem hiszi el .Még két hétig kétségek közt várja az úrát, de aztán felkerekedik a kilenchónapos Zoltánkával, és Kolozsvárra megy.

Reménytelen bolyongás.

    1849-ben korán beköszöntött a tél. Olyan szomorú volt az ország, annyira gyászba öltöztette az élet s az osztrák zsarnokság, hogy a természet valami kedveset akart adni a magyaroknak, december első napjaiban hóval borította a pesti új épületet, az aradi vesztőhelyet, a világosi fegyverletétel szomorú emlékezetű mezejét, a csatatereket, ahol annyi vér folyt el hiába, a segesvári csatateret is. Szelid hóesésben indult a szán Székelyudvarhelyről Keresztúr,Fejéregyháza felé.A szánnak egyetlen utasa volt,az a férfiruhába öltözött szomorú asszony. Az utolsó hetek- ha ez lehetséges - még jobban összetörték, mint ahogy összetörte a búcsú és Petőfi halálának első híre. Halálsápadt, gyűrött volt az arca, híres szép szemei mint két fekete karbunkulus ültek a sápadt arcon, mély szeműregekben.Kocsisának nem volt bánata, a lovakra felrakta a csengőket, mert a hagyományt tisztelni kell, a szán eléfogott lovakra csengőt kell rakni.Az asszony fáradtan űlt a kocsis háta mögött, kabátkája zsebéből előszedte azt a kis térképrajzot, amit Heydtetól kapott a segesvári csatatérről. A térképen fekete kereszt jelölte meg azt a helyet, ahol Petőfi negyvened-ötvenedmagával nyugszik.Az asszony nézte a térképet, hullt a hó, egy-egy nagy hópihe letelepedett a papirra, akadt olyan, amelyik eltakarta a fekete keresztet és olyankor Júlia valami csudát remélt,hogy örökre ot tmarad a hópihe, soha nem látja a keresztet,s mind az a szomorú hír, amit ez a kereszt most jelent,amire a kereszt emlékezteti: rossz álom volt, álom, amelyből igen gyorsan bekövetkezik az ébredés, hogy valahonnan mégis csak előkerül Sándor.De a hópelyhek mindig elolvadtak s a fekete kereszt mindig előtolakodott. Nem volt segítség.Előrehajolt, odaszólt a kocsisnak:

- Nem lehetne levenni azokat a csengőket a lovakról? A székely megbotránkozva csóválta a fejét:

- Ugyan, ugyan, mit gondol a fiatalúr? Nem vagyunk mi temetkezési menet... Szán elé fogott lóra csengő illik...Meg kellett volna magyarázni a székelynek, hogy temetkezésimenetnek is nevezhetnék az útjukat, de Júliának nemvolt ereje a magyarázkodáshoz. Összébb húzta magán a kabátot,eltette a térképet a fekete kereszttel, lecsüggesztettea fejét, behunyta a szemét, kizárta magából a külvilágot. A lovak vigan vontatták tovább a szánt, büszkén rázták a fejükre aggatott csengőket. Ha ismeretlen utas látta őket,megdicsérhette a két szép lovat, a szép szánt, legfeljebb azon sajnálkozott: miért alszik az a fiatal utas a kocsis háta mögött.

Megérkeztek Segesvárra. Júlia kifizette a székelyt, hazaküldte Udvarhelyre, szállást fogadott magának.Aznap ki akart menni a határba, a csatatérre.Nem mert kimenni.Másnap reggel elhatározta, hogy mégis csak menni kell.Másnap se merte megkeresni azt a helyet, amit a térképen kereszttel jelölt Heydte báró. 

Jelentkezett a katonai parancsnokságnál, felmutatta az igazoló Írásait és aznap már nem volt titok, hogy Petőfi Sándor felesége Segesvárott van, keresi az urát. A szállásán jelentkezett egy Bader János nevű takácsmester.- Asszonyom Petőfi Sándort keresi? Júlia kitörő örömmel fogadta az idegent:

- Petőfi él?! Tud róla valamit? Bader szomorúan folytatta:

- Petőfi már nem él. Nem él, mert levegő nélkül nem élhetnek az emberek és a tömegsírokban nincs levegő.

- Mit akar ezzel mondani? - kérdezte megdöbbenve Júlia.

- Azon a szomorú napon néhányan kimentünk a csatatérre,- beszélte Bader.

- Az orosz és osztrák katonák egyrésze fosztogatta a sebesült és halott honvédeket, más része temette őket. Bennünket nem bántottak, hagyták, hogy ismerősöket keressünk. Nekünk ez szörnyű munka volt, őket talán szórakoztatta. Az egyik sir szélén megtaláltam Petőfi Sándort. Hatalmas szúrt seb volt a mellén, de még é l t . ..

- Élt?!- Élt. El akartuk vinni, kértük a katonákat, engedjék meg, hogy orvost hozzunk, meggyógyíthassuk öt. Nem volt eszméleténél, de volt benne élet és azt hiszem, a szivét nem érte a döfés, élhetett volna. Durván elkergettek bennünket,megragadták Petőfi testét, bedobták a sírba...

- Elevenen?

- Akkor még élt. Könyörögtünk a katonáknak, hogy ne temessék el elevenen. Azt mondták, hogy úgyis mindegy,hogy a sírban hal meg, vagy az orvosok segítik a másvilágra ezt a Kossuth-kutyát. Ujabb és újabb hullákat hoztak s pár perccel később már semmit sem láthattunk Petőfiből.Rádobáltak egy csomó halott honvédet... El kellett menni a sír mellől... Csak messziről láttuk, hogy mikor megtelt a sír, elhantolták őket.

Júlia felsikoltott, azután mint egy darab fa, végigvágódotta padlón; Bader szánakozva nézte Júliát, majd eszébe jutott, hogy segíteni kell rajta, mert elpusztul. Odakint kereste az asszonyt, beküldte Petöfinéhez, ő elment s Júlia soha többé nem látta.Másnap engedélyt kért a katonai parancsnokságtól,hogy kutathasson az ura után. Megkapta az engedélyt, néhány katonát adtak mellé, ezekkel kiment a csatatérre s a hóboritott mezőn kereste azt a tömegsírt, amit Heydte megjelölt.Sirdomb sirdomb mellett állt, minden domb alatt utolsó álmát aludta negyven-ötven honvéd.Melyik volt Petőfi sírja?Júlia leült egy kőre, nézte a sirokat. A sirok nem beszéltek.A hóboritott mező nem adott tanácsot.Szó nélkül, mozdulat nélkül, szinte megkövesedve ült és várt valami csudát.A katonák darabig vártak, majd szólongatoi kezdték,szerették volna tudni, hogy melyik sírt kell felbontani. Az asszony nem válaszolt. Az osztrák bakák összebeszéltek, azután otthagyták az asszonyt. Visszamentek Segesvárra, a parancsnokságnak jelentették,hogy nem találták meg Petőfi holttestét.A csatamezőre leszállt az este. Egy férfiruhába öltözött asszony járt-kelt a sírok között, fel-felsírt, kérdezett mindenfélét össze-vissza a néma síroktól és a néma mezőtől.Késő éjszaka került haza. Agynak dőlt és egy hétig betegen feküdt.Kereste azt az embert, aki látta Petőfi eltemettetését,de az ember nem jelentkezett.Virágokat vett, szép papirrózsákat. A virágokat kivitte a csatatérre. Megállt egy sirdomb előtt, letette a virágait.

Azután megint mást gondolt, hogy talán a szomszéd sírban fekszik Petőfi. A virágokat átvitte arra a sírra.Mindennap megjelent a csatamezőn, zavarodottan járt kelt a sírok között.

Ez volt Júlia karácsonya. így érte meg az 1850-es esztendő jöttét.

A katona , a hiéna meg a herceg.

      Júlia és a gyermek a Petőfi halálát követő telet a szülői házban töltötte. Közben Szatmár környékére is szállingóztak a hírek a törökországi emigrációból.

Lauka Gusztár abban az időben valahol Szatmárban bujdosott, néha-néha talán hazament a szülői házhoz, akkor megkaphatta Julia Udvarhelyről és Pestről irt leveleit, de esze ágában sem volt Pestre utazni, elhozni Júliának a mérget. Lauka számára még veszedelmesnek látszott Haynau közelsége.Júlia egyik napon levelet írt, amelyben mérget kért Laukától, másik napon az útlevelét akarta rendbehozatni,hogy Törökországba mehessen, majd összeköttetéseket keresett régi honvédtisztekhez, akik tudhattak valamit Petőfiről és reménykedett, hogy Mágocsról elegendő pénzt kap a törökországi utazáshoz: ez volt Júlia élete a Pestre érkezését követő első napokban, amikor a Mátyás Király szállodában lakott.Egressyék közös ismerősöktől hallották meg, hogy Szendrey Júlia Pesten van. Várták a látogatását, de hogy Júlia nem jött, Egressyné megérthette: ez az asszony belezavarodott a sok csapásba, ami őt érte.A jó asszony, aki olyan szeretettel vezette be Júliát a háztartás rejtelmeibe, aki egy esztendővel azelőtt helyreállitotta a Petőfi család békéjét, azzal az egyszerű, de Petőfiék számára nagyjelentőségű közléssel, hogy ha a gyermek éhes, akkor sírni szokott, - most elment Júliához, megkérdezte,hogy mit akar, mit tervez és támogatását ígérte neki.

- Tudod, fiam, hogy mi magunk is igen szűkösen lakunk,nem tudok neked lakást adni, még arra az időre sem,amit - mint te mondod - törökországi utazásodnak előkészítésére akarsz fordítani. De azt nem hagyhatom, hogy Petőfi neje szállodában éljen, mindenféle utazó emberek,lócsíszárok között. Majd csinálunk valamit, beszélek Garayékkal.

Egressyné elment Garay Jánosékhoz, akik ekkor már az egyetemi könyvtár épületében laktak. Szép, egyemeletes,barátságos ház volt az egyetemi könyvtár épülete, mögötte nagy kerttel. Garayéknak tágas lakása volt, szívesen siettek Petőfiné segítségére. így azután Júlia csak pár napot töltötta Mátyás szállóban, poggyászát átvitették Garayékhoz, ott kapott egy külön szobát.Nem neki való volt a Garay család élete. Az ő bánata,egyik végletből a másik végletbe rohanó nyugtalansága egymagában is elég volt ahoz, hegy tönkretegye egy fiatal teremtés életét; emellé túlságos teher volt nézni Garay János kínlódását, betegeskedését. Garaynak valóban csak kegyelemből adták a könyvtártiszti állást. Szemei már teljesen tönkrementek, a köszvény halálosan kínozta, elgyötörte. Dolgozni nem tudott, mert a betűk összefutottak a szeme előtt s végül már jól megismert lakásában is csak a legnagyobb óvatossággal tudott mozogni. Béketűréssel viselte szemevilágának egyre erősbödő elsötétülését, de vígságot akkor sem tudott volna mutatni, Júliát akkor sem tudta volna vigasztalni,látása akkor sem lett volna megnyugtató látvány, ha éjszakáit, nappalait nem ölte volna a köszvény, amelynek hiába kereste orvosságát, amely sokszor keserves sírásra kényszerítette még az erős férfiembert is.Ebbe a környezetbe került Szendrey Júlia, itt igazán nem önthettek reménytelen lelkébe életkedvet. De mégis barátok között volt, Garay csendesebb, nyugodtabb óráiban szépen tudott beszélni Sándorról, akit a magyar szellem ragyogó csillagának nevezett. Pest nem tudott szabadulni 1849 októberének szörnyű emlékétől és aki feledni akart, az előtt mindig ott állt örökintőjelnek a komor Új Épület, amelyben még mindig a magyar foglyok százait őrizték.Az Íróknak, költőknek kellett volna lelket önteni Pest népébe, de hol voltak az írók, s ha jelentkeztek is, hol volta szerkesztő vagy kiadó, aki kiadta volna Írásaikat? A  P e s ti  N a p l ó  1850 április 24-iki számában egy névtelen nyílvánosan felszólította a magyar írókat és költőket,hogy fájdalom okozta hallgatásuktól megválni kezdjenek s munkához készüljenek. Legyen határa a gyászuknak s a határt minél közelebbre, - ha lehet az évet sem várva be - szabja az az ész, mellyel egykor annyi fényt fárasztanak a hazára és tudományokra, mellyel ők valának szövétnekei a hon világa világosságának . ..

A H ö l g y f u t á r megjelent. Nagy Ignác szerkesztette,ebben megjelentek ifjabb Árva Imre - Arany János -Szalontáról küldött versei, óvatosan írogatott egy »Sajó«nevű prózaíró, aki mögött a beavatottak Jókait tudták.Vörösmarty Pesten volt, öt nem üldözték, mert a forradalmi országgyűlés mérsékelt képviselői közé tartozott, de mégsem bírta Pestet, vidéki magányába vonult. Garay, Bajza,Vahot Imre, Csengery Antal, Sükci Károly és Szilágyi Sándor Pesten élt.S a Károlyi palotában még mindig ott volt Haynau.Az egyetemi könyvtár épületétől pár lépésnyire van ez a palota. Szendrey Júlia sokszor elindult a katonai parancsnokság felé, sokszor visszafordult, míg végül mégis rászánta magát, jelentkezett Haynau titkáránál és kihallgatást kért.

 Az asszony útlevelének meghosszabbitását kérte a kormányzótól.- Hová akar utazni, asszonyom? - kérdezte a táborszernagy.- Törökországba.Haynau csudálkozva húzta feljebb sötét szemöldökeit.- Talán Törökországban újabb forradalmat szerveznek az elmenekült forradalmár urak, s asszonyom ennek az új forradalomnak előkészitése érdekében óhajt kimenni közéjük? Talán összeköttetésben áll azokkal a titkos szervezetekkel,amelyek valószínűleg fennállnak ma is azon félőrültek között, akik azt hiszik, hogy ennek a népnek a császáron kívül valaki más is megadhatja a jövő nyugalmát?

-Nagyon megbecsülném szolgálatát, asszonyom, ha közölné velem megbízói nevét. Ha átadná nekem azokat a leveleket, amelyeket Kossuth úr után óhajt vinnii...

- Én nem viszek semmiféle levelet, - mondotta Júlia.

- Excellenciádat, úgy tudom, igen érdekli bizonyos Petőfi Sándor nevű költőnek a sorsa. Excellenciád fel akarja köttetni azt a Petőfi nevű költőt, én pedig azért akarok Törökországba menni, hogy ha él, akkor meg mentsem magamnak,mert én nem tudok nélküle élni. Ez csak természetes gondolat egy asszonytól, egy feleségtől, egy anyától.

- Ta-ta-ta-ta... - szakította félbe Haynau egy kézlegyintéssel Petőfinét.

- Nekem igen furcsa tapasztalataim  vannak a magyar asszonyokról, feleségekről és anyákról. A szerelem igen szép dolog, de szerelemmel nem lehet megmagyarázni azt, hogy valaki Pestről Konstantinápolyba akar utazni. Ha kegyednek szerelemre van szüksége, azért igazán nem kell Törökországba menni... - mondta gonosz mosollyal.Az asszony tiltakozásra emelte fel a kezét.

- Excellenciád honnan veszi ezt a...Haynau nevetve folytatta:  

Julius Jacob von Haynau

- Azt akarta mondani, hogy merészséget... Hát persze.A forradalmár felesége megkérdezi, hogy a katonai kormányzó hogyan merészel... De nem akarok ilyen szigorúan hivatalos lenni. Én már öreg ember vagyok, egy élet tapasztalatai vannak mögöttem. Nem érdemes asszonyomnak Törökországba menni.Rövid szünet után hozzátette:

- Azaz egy esetben érdemes: ha politikai megbizatása van és abban az esetben én is ajánlanám, hogy menjen.Leveleit itt szépen elolvasnám, azután elvinné őket Törökországba,tapasztalatait jelentené nekem, vagy barátomnak,Liechtenstein herceg urnák, a levelek tartalmáról tájékoztatna és - ebben az esetben pénzt is szívesen adnék az útra . ..Júlia csalódottan és kicsit megszégyenülve hagyta ott a katonai kormányzót.

Aznap este nagyobb társaság volt Garayéknál. Garayné meghivta néhány barátnőjét, férje néhány barátját, hogy beszélgetésükkel kicsit felvidítsák a beteg Garayt és a lelkibeteg Júliát.Ott voltak Egressyék, ott volt Csengery Antal, Szilágyi Sándor, Vahot Imre.Már együtt volt a társaság, amikor görnyedt járású,komor képű fiatal ember érkezett.Garayné Júliához vitte az ismeretlent.- Juliskám, bemutatom neked Horvát tanár urat.

- Örvendek... - mondta szertartásosan Petőfiné, maga mellett helyet mutatott Horvátnak.A tanár nem mutatkozott túlságosan barátkozó természetűnek.A kor szokásaihoz híven udvarolni próbált a fiatalasszonynak, de hamarosan érezhető volt, hogy az udvarlásnak szellemes, kedveskedő, de üres formája nem tartozik rendes mesterségéhez. Júlia hangulata sem volt megfelelő ahoz,hogy üres beszéddel töltse el az időt, Horvát szívesebben beszélt a világpolitika eseményeiről, remélte, hogy Törökország megtámadja Ausztriát s tudni vélte, hogy újabb támadás esetén az oroszok, akik 1849 őszén olyan gyorsan és olyan kiábrándultan vonultak ki Magyarországból, már nem sietnének Bécs segitségére. Anglia! - ez volt a hazafiak új reménysugara. Angliából vártak valami jelentős megmozdulást, hitték, hogy Kossuth esetleg háborúba is bele tudja vinni az angolokat és akkor ismét előlről kezdődik minden Magyarországon. Viszszajönnek a bujdosók, visszajöhet Bem...

- Akkor nekem nem kellene Bem után Törökországba menni... - mondta Júlia.

- Kegyed Törökországba készül? - kérdezte meglepetten a tanár.

- Nem asszonynak való utazás, nem hiszem,hogy birná azokat a fáradalmakat, amelyekkel egy ilyen ut jár. Petőfiné komoran szembenézett a tanárral.

- Én az elmúlt telet Erdélyben, a csatamezökön töltöttem.Lelkemben frissen élt a kin, hogy Sándoromról nem kapok hirt, hogy hiába várom a visszatérését. Szörnyű kétségbeesés uralkodott fölöttem s mégis lebirtam minden fáradtságot,kerestem őt. Igaz, hogy hiába kerestem . ..

- Megtudott valami bizonyosat, asszonyom ?

- Találkoztam emberekkel, akik azt mondják, hogy láttáka halott Petőfit. Higyjek-e nekik? A tanár komolyan válaszolt:

- Hinnie kell. Petőfinek halhatatlan lehetett a lelke,költői neve talán örökké fog élni, müveit meg fogja ismerni az egész  világ, de teste nem volt halhatatlan.

- Én mégis reménykedem, hogy él. Hallom, hogy Bem is megsebesült. Különben is beteg volt. Ilyen állapotában pedig Sándor nem hagyhatta el azt, akit atyja helyett atyjának tisztelt. Meg kell keresnem Bemet. Éhez útlevél kell.Az útlevelet pedig csak Haynau adhatja. Haynau nem hiszi, hogy az uram után megyek. Azt mondja, hogy valami forradalmár szervezet küld Törökországba . ..A tanár csudálkozva kérdezte az asszonyt:

- Kegyed Haynaunál volt? A hivatalában? A magyar asszonyok nem szoktak Haynauhoz menni...Júlia haragosan felcsattant:- Engem nem érdekel az, hogy mit szoktak csinálni amagyar asszonyok. Én csak Sándorommal törődöm s azzal, hogy ha él kis Zoltánom apja, akkor visszaszerezzem őtmagamnak és gyermekemnek. Nem vétettem magyarságom ellen, amikor felmentem Haynauhoz, mert ő az egyetlen, aki nekem útlevelet ad h a t . ..A tanár békitgette az asszonyt.

- Hiszen nem is úgy értettem... Csak azt gondoltam,hogy veszedelmes dolog felmenni Haynau hivatalába...Veszedelmes dolog védtelenül kiszolgáltatni magát annak a vérengző őrültnek.- Meg kell szereznem az utlevelet, - hajtogatta Júlia,- meg kell szereznem, mert megőrjít a tétlenség és a bizonytalanság.Horvát egy darabig gondolkozott, azután tanácsot adott Petőfinének.

- Haynau azt mondotta kegyednek, hogy ha valami titkosösszeesküvő társaság küldi Törökországba, akkor ad útlevelet és ad segítséget az útra. Meg lehetne csinálni azt,hogy asszonyom koholna egy ilyen titkos társaságot, hamisítanánk néhány levelet.    De ez veszedelmes volna azért,mert asszonyomnak rokonai élnek itthon s vissza akar térni Pestre. Ez a megoldás tehát igen veszedelmes. Maradna egy másik ut. Haynau bizalmasa, Liechtenstein Ferenc herceg táborszernagy, aki a temesvári csatában az osztrák hadsereg egyik parancsnokló tábornoka volt. Erről a Liechtensteinről igen jó hireket hallottam. Emberségesnek,jólelkünek mondják, akinek emellett igen nagy befolyása van Haynaura. Nemcsak befolyása, hanem intézkedési joga is van. Ha például Haynau elmenne pár napra Pestről,Liechtenstein kiadhatná asszonyomnak az útlevelet.Júliának öröm villant át az arcán.

- El fogok menni ahoz a Liechtenstein herceghez.

Franz Lichtenstein

Oldal: De mi történt valójában
SZENDREY JÚLIA - © 2008 - 2024 - eccehomo.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat